Developed in conjunction with Ext-Joom.com

Gyümölcsfa telepítés

Gyumolcsfaosztas lajart

 

Etyek fényei

 etyek fenyei

Programajánló

 Plakat 2017 1

Szelektív gyűjtő házhoz megy

Etyek szorolap

Oldalainkat olvassák:

Oldalainkat 76 vendég olvassa

PDF olvasó

reader windows

 

A község neve eredetileg az Ete személynévből származik (Az Ete magyar eredetû férfinév, jelentése: a hetedik gyermek). Német neve: Edeck.
Időszámításunk előtt 9000-től az I. század kezdetéig a Magyar-kút feletti Kakukk-hegyen és a Kálvária-dombon jött létre ősemberi település.
Időszámításunk után 10-től 379-ig egy római kolónia található e helyen.
379-től a Honfoglalásig (896-ig) hunok, avarok, eraviszkuszok élnek itt.
896 és 1326 között a falu a Csák nemzetség Fejér megye-i birtokainak a része.
1326-ban királyi birtok lesz, a XIV. század közepétől 1543-ig a székesfehérvári káptalan tulajdonába kerül.
1543 és 1686 között török hódoltsági területként a budai szandzsákhoz csatolják.
1637-ben a jezsuiták komáromi rendházának adományozzák a falut, akik 1720 és 1770 között 112 német családot telepítenek a községbe.
1777-ben Mária Terézia Etyeket is a restaurált székesfehérvári káptalannak adományozza.
 
A község szomorú eseményei, a kétszer pusztító pestisjárvány, az első és második világháború sok áldozatot hozott.

Szőlőtermesztés:

Etyek vidékén az 1900-as évektől jelentős a szőlőtermesztés, amely kötődik a Törley-pezsgőgyár termeltetési tradícióihoz. A kevés csapadékkal és bőséges napsütéssel jellemezhető itteni klíma és a talaj karakteres, savas borok készítésére tették alkalmassá a területet. Az évszázados szőlőkultúra eredményeként a falu néhány éve már a történelmi borvidékek táborához tartozik. A több mint 800 hektáron termelt szőlő egyrészt a budafoki Törley pezsgő alapanyagát adja, másrészt az egyre kedveltebb etyeki borok (Chardonnay, Sauvignon blanc, Szürkebarát, Királyleányka, Rajnai Rizling) készülnek belőle.

A rendszerváltás után a község teljes infrastruktúrája (ivóvíz, szennyvízhálózat, földgáz, telefon, szilárd burkolatú utak, kábel tv) kiépült. Színvonalas énekkar és számos civil szervezet is mûködik itt, élénk népmûvészeti és mûvészeti élettel. A Botpuszta településrészt 1927-ben csatolták Etyekhez.

Kitelepítések:

A település németajkú lakosságának 80%-át (2300 főt) 1946 márciusában a németországi Stuttgart környékére telepítik ki. 1953 februárjában az ÁVH 51 embert deportált Tiszaszentimrére.

A Fejér megyében élő németek Németországba történő áttelepítése az országos eseményekhez hasonlóan, alig több mint két esztendő alatt zajlott le. Az áttelepítés két szakasza, 1946 tavasza-nyara és 1948 tavasza között lényeges különbséget kell tennünk. Ugyanis az első szakasz rendkívül radikális megoldást eredményezett, míg a második sok esetben pártpolitikai szempontok érvényesítését tette lehetővé. De különbséget kell tennünk a két áttelepítési hullám között abból a szempontból is, hogy az elsőnél, tehát az 1946 tavaszán-nyarán lezajlott áttelepítésnél, az antifasiszta koalíció nagyhatalmainak potsdami konferenciáján meghatározott elvek közvetlenül érvényesültek. A második áttelepítésnél figyelembe kell vennünk a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény gyakorlati végrehajtását.

Mindkét áttelepítési hullám mögött, jóllehet 1948 tavaszára egyre csökkenő hatással, de meghúzódott az a belpolitikai küzdelem, amely a földreform során kibontakozó belső telepítési mozgalmat ösztönözte, s legradikálisabban a Nemzeti Parasztpárt koncepciójában fejeződött ki, nevezetesen: a hazai németség, a kor általános szóhasználata szerint a svábok elkobzott ingatlanaiba az agrár-nincstelenek települjenek.

Tehát három tényező hatott a németség áttelepítésének időszakában; a földosztás gyakorlati végrehajtásával párhuzamosan kibontakozó belső telepítési mozgalom, a II. világháború győztes nagyhatalmainak potsdami határozata, és a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény.


1945 tavaszától Fejér megyében is németellenes közhangulat uralkodott. Különösen azon falvakban, ahol jelentős volt a német nemzetiségûek lélekszáma, s ahol a II. világháború esztendei alatt zászlót bontott a Volksbund. Ugyanis a Volksbund der Deutschen in Ungarn községi szervezeteinek létrejötte erőteljesen szembeállította a magyar és német lakosságot, de konfrontálódott a Volksbundba tömörült németség a szövetségen kívül maradt, annak ideológiájával, tevékenységével egyet nem értő német nemzetiségûekkel is.

Fejér megyében a török kiûzése után megjelenő német ajkú telepesek és utódaik több mint két évszázadon át jelentősebb konfliktus nélkül éltek magyar környezetben; a történelem jelentős átalakulásának időszakait a legtöbb esetben a közös sors vállalásával élték át. Most az újabb sorsforduló, amely a demokratikus átalakulás lehetőségét is magában hordozta, egyetemlegesen kitaszított nemzetiségnek nyilvánította a németeket.

Az 1938-ban megalakult Volksbund a Bakony és a Vértes falvaiban, Fejér megye gabona- és erdőövezetébe települt németségre terjesztette ki befolyását. Ezen térségben, zömében a Móri és a Váli járás 12 településében tömörült a Fejér megyei németek nagy többsége. A Székesfehérvári járásban csupán egy község, Nadap, s a mezőföldi térségben is egy, az 1811-ben benépesített Hercegfalva volt zömében németek lakta település.

Négy esztendő alatt - 1939-től 1942-ig - épültek ki a Volksbund Fejér megyei szervezetei. 1939-ben Vértesacsán, 1940-ben Móron és Pusztavámon, 1941-ben Bakonysárkányban, Bakonykútiban, Balinkán, Diósdon, Etyeken, Gánton, Hercegfalván, Isztiméren, Száron, Újbarokon, Nadapon és Vértesbogláron. A Volksbund befolyása nemcsak az említett községekben érvényesült, hanem még olyan településeken is, mint Martonvásár, ahol a német nemzetiségûek elenyésző kisebbségben voltak. Martonvásáron 1942-ben alakult meg a magyarországi németek szervezete.


A Fejér megyei németség 15 településén volt meghatározó gazdasági és politikai tényező. Az 1941. évi adatok szerint ezen helységekben az összlakosság létszáma 41 149. Németnek, anyanyelve illetve nemzetisége szerint 25 850 fő vallotta magát.

A Volksbund létrejötte nemcsak a német nemzetiségûeket osztotta meg. Felizzott a magyar-német ellentét, néhány esztendő alatt olyan helyzet alakult ki, hogy a megyei adminisztráció és a római katolikus egyház is élesen reagált. Az egyház a KALOT mozgalomban látta azt az erőt, amely eredményesen szállt szembe a Volksbund ifjúsági tagozatával, a megyei adminisztráció pedig a gazdakörök támogatásával teremtett ellenpólust.

Az ellentétek politikai tartalma - lényegesen módosult formában - 1945 tavaszán felerősödött. Új irányt vett, nemcsak a volksbundosok, az SS alakulat tagjai ellen irányult, hanem általában a németek ellen. A felszított németellenes hangulatot fejezte ki az Etyeki Nemzeti Bizottság határozata; megtiltották a községben és a hivatali helyiségekben a német nyelv használatát. Hasonló tartalmú határozatról a megye többi német községében nincs tudomásunk.

De a szélsőséges vélemények, amelyek az áttelepítést megelőző időszakban országosan is hangot kaptak, jelentkeztek a pártok és néphatalmi testületek megnyilatkozásaiban. A földosztás megkezdésével egy időben kapott hangot Fejér megyében a németek kitelepítése. Tildi István, a földreform végrehajtásával megbízott miniszteri biztos április végén szólt először a Nemzeti Parasztpárt kitelepítési tervéről. Nem tért el a földhözjuttatottak érdekeit felkaroló Nemzeti Parasztpárt véleményétől a Magyar Kommunista Párt megyei szervezete sem. Azt hangoztatta, hogy "radikálisan meg kell oldani a sváb kérdést. A Magyarország területén élő svábokat szörnyû és megbocsáthatatlan bûn terheli... ők azok, akik nem akarják beszolgáltatni a gabonát... Úgy kell nézni őket, mint az ellenséget, meg kell tisztítani Magyarországot a sváboktól, össze kell pakoltatni a cókmókjukat, és meg se álljanak Berlinig." A történelemhamisítástól sem mentes ellenségeskedés szélső pólusát az alábbi gondolat fejezte ki: "azt a földet, ami most a svábság kezén van, a magyar paraszttól lopták el".


A szociáldemokraták megyei lapja, a Fehérvári Népszava 25 000 német kitelepítését követelte (az adat megegyezik az 1941. évi népszámlálás német nemzetiségi adatsorával). Csupán a kisgazdapárt fogalmazott árnyaltabban.

A németek kitelepítése kérdésében közvetlenül érintett Móri Járási Szervezet követelte, hogy "a bûnösök kapják meg megérdemelt büntetésüket, de a "magyar érzelmû,... német anyanyelvû, de magyar nemzetiségû állampolgárainkat ne érje zaklatás, kiutasítás"
A németek lakta falvakban félelem és rettegés lett úrrá, megkezdődött ingatlanaik lefoglalása, állandósultak a bebörtönzések. A Székesfehérvári Népbíróság 1945 decemberéig 53 tárgyalási napon 514, zömében móri, isztiméri és etyeki német volksbundos ügyét tárgyalta. Hat és tizennégy hónap közötti börtönbüntetéssel sújtották őket, az elítélteket rendszerint öt évre eltiltották a politikai jogok gyakorlásától.

A letartóztatások súlyos gazdasági helyzetet teremtettek. Isztiméren a nyári betakarítás időszakában a község vezetői a vizsgálati fogságban levők ideiglenes szabadlábra helyezését kérelmezték. Nem késett a rendőrség válasza, a volksbundosok iránti szimpátia vádjával letartóztatták a közigazgatás vezetőit; a bírót, a vezetőjegyzőt, a római katolikus plébánost és az iskolaigazgatót.

Móron a Vörös Hadsereg emlékmûvének megrongálásakor "megszületett" a hatásos válasz: "volksbundista gengszterek követték el a gyáva és minősíthetetlen merényletet"

A politikai torzítások ott munkáltak a telepes községek önálló közigazgatási egységgé történő szervezésének ösztönzésében is. Nagyvenyim lakóinak kezdeményezését így összegezte a Fehérvári Népszava: "Nagyvenyim... nem akar megmaradni tovább a sváb Hercegfalva kötelékében..." A kitelepítés megkezdése előtt állandósultak az ellentétek. 1945 áprilisától folyamatosan érkeztek a telepesek, 240 Székelyföldről érkezett családot telepítettek be a Váli járás német falvaiba. 105 család települt Hercegfalvára, 54 Vas megyei család érkezett Isztimérre, Móron mindössze 40 telepes család tartózkodott.

Mindez azt eredményezte, hogy a német családokat összeköltöztették, ingóságaik jelentős részét hátrahagyva költözött össze 3-5 család. Többen nem vállalták az embertelen körülményeket, elsősorban a szőlőmûvelő vidékeken, a szőlőhegyekbe, présházakba menekültek.

Hercegfalva belterületén, ahol a telepesek megérkezése előtt 91 német lakóházat ürítettek ki, a telepesek és németek között súlyos összetûzésre került sor.

A kitelepítés végrehajtására a potsdami konferenciát követően került sor. 1945. december 29-én jelent meg a magyarországi német lakosságnak Németországba történő áttelepüléséről szóló kormányrendelet. Eszerint "áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki az utolsó népszámlálási összeírás alkalmával (1941) német nemzetiségûnek vagy német anyanyelvûnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt".

A kormányrendelettel azonos időben (1945 decemberében) készítette el a megyei adminisztráció a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak azt az adatszolgáltatást, amely a Fejér megyében élő nemzetiségeket, így a németeket is számba vette. Az 1941. évi adatsorral közel azonos összegzést vetettek papírra, amíg 1941-ben a német falvakban 25 850, 1945 végén 23 378 volt a németek létszáma. Ez a megyei összlakosság 10,86%-a.

Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspök a magyarországi német lakosság áttelepítését tartalmazó kormányrendelet megjelenését követően William S. Key vezérőrnagyhoz, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai képviselőjéhez fordult, s aggodalmait, a rendelet igazságtalanságait és jogtalanságait összegezte levelében. "Mindenki igazságosnak és jogosnak tartja, hogy aki hûtlenséggel vétett a magyar haza ellen, amely immár több száz éve otthont nyújtott és kenyeret adott a betelepített német kisebbségnek, bûnhődjék.


De nem egyeztethető össze sem az igazsággal, sem a szabadsággal, hogy ártalmatlan embereket a legsúlyosabb büntetéssel sújtsuk csak azért, mert ilyen vagy olyan nemzetiségû, ilyen vagy olyan anyanyelvû" összegezte véleményét annak az egyházmegyének a püspöke, akinek a fennhatósága alá tartozó római katolikus egyházközségek több mint egyharmadát közvetlenül érintette a hivatkozott rendelet (a Székesfehérvári Római Katolikus Egyházmegyéhez tartoztak a Pilis-hegység környéki németek lakta települések is). A németek egy részének elûzése ellen tiltakozó Shvoy Lajos fellépésének csupán az lett az eredménye, hogy az amerikai hatóságok biztosították az áttelepítettek lelki gondozását és emberséges fogadtatásukat Németország amerikai megszállási övezetében.

A nagyhatalmak határozata, a kormányrendelet és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság állásfoglalása a gyors és radikális megoldást sejtette. Ezt erősítette a belügyminiszter rendelete; 1946 februárjában a német települések önkormányzatát felfüggesztette, s a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területére kinevezett áttelepítési miniszteri biztost bízta meg a Fejér megyei németek kitelepítésének végrehajtásával. Politikai okok, Budapest viszonylagos közelsége miatt a Váli járásban kezdődött meg a kitelepítés, de meghatározta a falvak kijelölését az is, hogy 1945-1946 fordulóján ebben a térségben már jelentős volt a telepesek száma, s vezetőik a gyors és radikális megoldást sürgették. Különösen Etyeken, ahol a telepesek létszáma megközelítette a 800 főt.

Február 12-én kezdődött a kitelepítési eljárás. Ekkor érkezett meg a névjegyzéket összeállító bizottság. Február 24-én már Etyeken tartózkodott az áttelepítési miniszteri bizottság a beosztott 120 főnyi leltározó tisztviselővel. A községben tartózkodott a népgondozó hivatal kirendeltsége, a Földmûvelésügyi Minisztérium bizottsága, a mentesítő, az egészségügyi és a vagyonösszeíró bizottság, valamint 280 fővel a rendőri karhatalmi zászlóalj.


Az áttelepítés gyakorlati végrehajtásában közvetlenül résztvevők száma megközelítően 450 volt. Az áttelepítési miniszteri biztos zárlatot rendelt el, ez azt jelentette, hogy a községbe vezető utakat lezáratta, s eltávozási engedélyt sem adott ki. A mentesítési bizottság az áttelepülésre kötelezett lakosságból mintegy 7%-ot mentesített. Etyekről 3 vasúti szerelvényen 2336 lakost telepítettek ki Németország amerikai megszállási övezetébe. A kitelepítés előtt, 1946 február elején 4361 volt a népesség száma, 3577 az őslakos és 784 az Erdélyből érkezett telepes. Az áttelepítés után mindössze 2025 lakos maradt a községben. Március közepétől felgyorsult az Országos Földbirtokrendező Tanács szorgalmazta betelepítés, május közepéig újabb 701 telepes érkezett Etyekre.

A Váli járás németek lakta községeiből további 3353 személyt telepítettek ki: Vértesacsáról 1626, Szárról 654, Mányról 223, Vértesboglárról 806, Újbarokról 44 főt. Gántról, a hazai bauxitbányászat egyik központjából 996 főt május közepén, és a Sárbogárdi járásban levő Hercegfalváról 1299 főt, Nadapról 241 főt telepítettek ki. Az 1946 nyaráig kitelepítettek száma 8225 fő.

Rendkívüli helyzet alakult ki a 8 községben, a német ingatlanok és ingóságok elherdálása következett be. Etyeken még az utcákon is bor folyt, mondta egy visszaemlékező. De a német nemzetiségû és kitelepítésre nem kötelezettek is változtattak magatartásukon. Száron a helyettes vezetőjegyző meg is jegyezte: "adót úgyszólván senki sem fizet, mert a jómódú sváb lakosságot kitelepítették..., az itt maradtak pedig mindenüket elherdálták, hogy mire a kitelepítés jön, ne legyen semmijük. A telepesek teljesen szegények, pedig a község legnagyobb rétegét ők teszik ki".

Láthatjuk, hogy a németség kitelepítéséről átterelődött a figyelem belső telepítésre. Az 1946 őszén kelt tájékoztató korántsem teljes adatsora szerint (ugyanis a belső telepítés nem zárult le), több mint 2000 telepes család érkezett Erdélyből, Heves, Nógrád vármegyékből. Mórra 41, Pusztavámra 56, Hercegfalvára 196, Előszállásra 130, Nagylókra 128, Ercsibe 188, Szolgaegyházára 8, Nadapra 62, Isztimérre 79, Bakonykútiba 9, Balinkára 17, Bakonysárkányba 12, Gántra 17, Vérteskozmára 34, Újbarokra 32, Szárra 100, Vértesboglárra 141, Vértesacsára 308, Etyekre 1946 végéig 507 család települt. A német községekbe, szám szerint tizenkettőbe, 1092 család települt.

A kimutatás ugyan nem szól a részükre biztosított házas ingatlanokról, de utalhatunk arra, hogy a családok számával azonos, korábban német nemzetiségûek tulajdonában volt lakóépületeket foglaltak el.

Az 1946 tavaszán-nyarán végrehajtott áttelepítést az elkobzott ingatlanok összesítésével zárjuk, azon megjegyzéssel, hogy Gánton és Vérteskozmán a megváltás nélkül igénybe vett és a telepeseknek kiosztott mezőgazdasági ingatlanok összterületére megbízható adatsorral nem rendelkezünk. Gánton és Vérteskozmán lefoglaltak 150 lakóházat; Etyeken 580 lakóházat és 2335 kat. hold földet; Hercegfalván 359 lakóházat és 2293 kat. holdat; Mányon 19 lakóházat és 900 kat. holdat; Száron 158 lakóházat és 1878 kat. holdat; Vértesacsán 390 lakóházat és 2160 kat. holdat; Vértesbogláron 149 lakóházat és 2000 kat. holdat; Újbarokon 25 lakóházat és 121 kat. holdat. Összesen 1830 házat és 11 687 kat. hold mezőgazdasági ingatlant.

Az áttelepítéssel korántsem oldódott meg a "svábkérdés". Egyrészt, mert a Mór és térségében élőket egyelőre elkerülte a kitelepítés első szakasza, másrészt, mert az 1947-ben kiadott kormányrendelet számba vétette az otthonmaradt svábokat. Az összeírás végrehajtása ismét kitelepítéssel fenyegette őket. Etyeken 509, Hercegfalván 504, Mányon 127, Száron 689, Vértesacsán 443, Vértesbogláron 354 visszamaradt németet regisztráltak.

Közel egy esztendőn át szünetelt Fejér megyében a németek kitelepítése, a belső telepítések hullámai elcsendesedtek. Újabb külső tényező, a szlovákiai magyarok erőszakos áttelepítése vetette fel a németek, most már a Mór és környékén élők kitelepítését. A csehszlovák kormány, amely 1945 tavaszától a szlovákiai magyarságot kiáltotta ki bûnbaknak, az 1946-ban megkötött magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményre hivatkozva jelentős számú szlovákiai magyar áttelepítését készítette elő. Ennek előfeltétele volt a németek áttelepítésének újbóli megkezdése.

Megyénkben a kitelepítés második szakasza a Móri járás falvait: Mórt, Bakonykútit, Bakonysárkányt, Balinkát, Gúttamásit, Isztimért és Pusztavámot érintette. 1948 februárjától április közepéig tartott a kitelepítés. Mórról 436 családot, 1349 személyt, Isztimérről 66 családot, 346 személyt, Pusztavámról 154 családot, 611 személyt, Bakonykútiból 11 családot 31 főt, Gúttamásiból 3 családot 9 főt, Balinkáról 16 családot 57 személyt telepítettek át Németország nagyobbrészt szovjet, kisebb részt amerikai megszállási övezetébe. Az 1948. évi áttelepítésnél már pártpolitikai és gazdasági szempontok is szerephez jutottak.

Elsősorban a munkáspártokkal szimpatizálók mentesültek, s a Mór környéki szénbányákban dolgozók is felkerültek a mentesítettek névjegyzékébe. Egyébként ebben a térségben 1945 tavaszától megfigyelhető az a folyamat, hogy a volt volksbundosok az internálás, a népbírósági eljárás elől bányamunkásnak jelentkeztek.

Ha számba vesszük a térségben visszamaradottakat, akkor az a szembetûnő, hogy lényegesen magasabb a számuk, mint a kitelepítetteké. Amíg a kitelepítettek száma 2403, a visszamaradottaké 5468. Bakonykútiban a németektől lefoglaltak 67 lakóépületet, 296 kat. hold földet; Bakonysárkányban 93 házat, 1145 kat. hold földet; Balinkán 33 házat, 781 kat. hold mezőgazdasági ingatlant; Pusztavámon 163 házat, 3112 kat. holdat; Móron 525 lakóépületet, 5397 kat. holdat; Gúttamásiban 234 kat. holdat; Isztiméren 170 lakóépületet és 1793 kat. hold mezőgazdasági ingatlant. Két esztendő alatt, 1946 tavaszától 1948 kora nyaráig, Fejér megyéből 10 628 németet telepítettek ki.

ETYEK KÖZSÉG CÍMERE

Etyek Község Önkormányzata 1990. decemberében határozta el, hogy pályázatot hirdet a község címerének megtervezésére. A zsûrizés 3 szakaszban zajlott:
1. a Képző- és Iparmûvészeti Lektorátus véleménye,
2. lakossági közvélemény-kutatás,
3. az erre a célra összehívott bíráló bizottság véleménye.

Ezek alapján Máder Márton etyeki és Szlaúkó László budapesti lakosok terveiben lévő motívumokat vásárolta meg, melyek alapján elkészült a község címere.


ADATOK ETYEKRŐL:

• Régió: Közép-Dunántúl
• Megye: Fejér
• Kistérség: Bicskei
• Rang: nagyközség
• Nemzetiségi Név: Edeck
• Terület 53,27 km2
• Népesség: 4056 fő
• Népsûrûség: 76,14 fő/km2
• Irányítószám 2091
• Körzethívószám 22
• Kisebbségi önkormányzat: Roma, Német

 

(c) 2017 Etyek Nagyközség Honlapja