ka13„A helyiek vendégszeretők, kedvesek, még a buszsofőr is ingyen vitt el minket…”

 

 

A fenti idézet egy turistaként nálunk járt fiatal embertől való.

A közelmúltban járt Etyeken egy fiatal közgazdászokból álló, 13 fős összeszokott kis társaság, akik Magyarország borvidékeinek meglátogatása során nyolcadikként keresték fel az Etyek-Budai Borvidék névadó települését.

Ezek szerint tehát sok tapasztalatuk van a borvidékek adottságairól, idegenforgalmi, kulturális lehetőségeiről, a pincészetekről, tájakról, emberekről.

Lássuk hát, milyennek láttak bennünket!

Először rövid ismertetés következik magukról a vendégekről: a 4 Muskétás Baráti Társaságról, aztán pedig elmondják etyeki tapasztalataikat.

 

Selmeci hagyományok és a 4 Muskétás Baráti Társaság

 

A Soproni Egyetem (ma Nyugat-magyarországi Egyetem) jogelődjét Mária Terézia alapította Selmecbányán 1735-ben. Az otthonuktól távol élő diákok egymásra utalt közössége sajátos szokásokat alakított ki. Ezek részben a bányászathoz, a középkori céhekhez, a vándordiákokhoz és céhlegényekhez, részben pedig a diákság selmeci életéhez kötődtek. A külső megjelenési formák (pl. beavatás, események, nóták, egyenruha, gyűrű stb.) mögött valódi tartalmát, erkölcsi alapját az igaz barátság, a bajtársiasság, az összetartozás és egymás kölcsönös, önzetlen segítése adja.

A selmeci hagyományok az évszázadok folyamán átalakultak a mindenkori társadalmi környezetnek és a diákság sajátos életének megfelelően. Napjainkban a diákélet helyszíne Sopron, ahova az egyetem az I. világháborút követően költözött.

A kisebb-nagyobb baráti közösségek a hagyományok tisztelete és ápolása kapcsán baráti társaságokat alapítanak. A Közgazdaságtudományi Karon a legrégebbi alapítású, ma is létező ilyen közösség a 4 Muskétás Baráti Társaság. Az alapítókat és az alapítást követően felvett tagokat a barátság és a hagyományok mellett a magyar borkultúra tisztelete is összetartja. Ez utóbbihoz kapcsolódóan a társaság tagjai évente felkeresik Magyarország egy borvidékét. A 2002-ben történt somlói látogatást követően eljutottak Tokajba, Villányba, Egerbe, Badacsonyba, Szekszárdra, az Ászár-Neszmélyi borvidékre, 2009. júliusában pedig Etyeken töltöttek el négy napot.

 

Lázár (24 éves, bróker):

A falu hangulatos, tiszta, rendezett. A fesztiválok lehetőséget adnak a kisvállalkozóknak boraik megismertetéséhez. Ez jó dolog. Gyanítom, hogy emiatt is magasak itt az ingatlanárak.

A helyiek vendégszeretők, kedvesek, még a buszsofőr is ingyen vitt el minket Kattráékhoz, hogy ne kelljen annyit gyalogolnunk a nagy melegben.

Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a borturisták esti szórakoztatására. Találkoztunk másokkal is, akik hasonló bortúrára jöttek, nekik is ez volt a véleményük. Nincsenek éttermek, kifőzdék, este 10 után kihal az utca, pedig turistaszezon van!

Zotya (31; kontroller):

Budapest közelsége előny és hátrány is. A közönség idecsalogatható, de nincs élet mégsem. Feltörekvő borvidék, de még nem érte el maximumát.

Látszik, hogy a főváros elszívó hatása érvényesül: a helyi fiataloknak sincs semmi szórakozási lehetőségük.

Zoltán (31; banktisztviselő):

Pozitív tapasztalatokkal távozom. Nagyon kedvesnek, vendégszeretőnek ismertem meg a helyieket, de az látszik, hogy jelenleg Etyek nem frekventált turisztikai célpont. Ez a szolgáltatások színvonalán látszik: viszonylag magas árak, nyitva tartás…

Tamás (27, pénzügy):

Ugyanis itt hobbypincészetek vannak többnyire és nekik nem érdekük a folyamatos nyitva tartás. Az etyeki borvidék jellegzetessége ez, mert a pincetulajdonosok nem megélhetésből borászkodnak. Somlón pincéről-pincére jártunk, nyitva voltak.”

Balázs (29, logisztikus):

Eddig működött bárhol az a gyakorlat, hogy odamegyünk, minden előzetes szervezés nélkül, és nyitva voltak. Máshol is kellett telefonálgatnunk, de pár hívásból viszonylag könnyedén le tudtuk szervezni az esti borkóstolónkat. Etyeken mindez – a hobbi-gazdák magas aránya következtében – lényegesen nehezebb és körülményesebb volt.

Krisztián (30; turisztikai szakember):

A szervezet megvan – a borút egyesület - de működhetne hatékonyabban; a polgármesteri hivatalban működő irodában a hölgy sem az igényeinknek megfelelő szállást, sem részletes programot nem tudott ajánlani, mikor bementem előre érdeklődni. Az érdeklődőknek pár hívással segíthetne a szervezésben (ahogy Hernyák Vali tette).

Nagyon jó a tájékoztató táblák rendszere, a Körpince infrastruktúrája, kiválóak a település és a térség turisztikai adottságai. Óriási hiányosság, hogy még hétvégi rendezvények sincsenek a nyár közepén. Hiányzik a komplex termékfejlesztés; nem látszanak a térségi kapcsolatok, a kisebb jelentőségű attrakciók összehangolása (ezek által a tartózkodás tartalmasabbá tétele). Az aktív, a zöld és a bioturizmus lehetőségei kihasználatlanok. A tájjellegű népi kultúra és gasztronómia elemei szintén nehezen fellelhetők.

Ugyanakkor az utcákon sétálgatva elgondolkodtató, hogy vajon miért eladó szinte minden 3. ház? Nem szeretnek itt élni az emberek? Baj van az identitásukkal?

 

A beszélgetés végén a társaság értékelte vendéglátóikat. E szerint a Hernyák Birtok és a Rókusfalvy Pincészet kapta a legjobb minősítést az általuk felkeresett 5 pincészetből. Kiváló volt vendégszeretetük, Vali sok-sok telefon után ajánlott még másokat is, kitűnő mangalica-vacsorát kanyarítottak Hernyákék. Rókusfalvy Pál pedig maga volt a pincemester, a borkóstoló során vendégszerető, közvetlen és nagyvonalú volt.

 

A vendégek szavait lejegyezte:

Rágyanszky Zsuzsanna

---

Budaörsiek borkóstolója Etyeken

 

Június elején két busz érkezett Budaörsre. Utasai, az egykor kitelepítettek mindig szívesen jönnek haza, a szülőföldre. Most a kőhegyi csodás előadás, a Passió volt az elsődleges úti cél.

Az utazást szervezők azonban a rokonlátogatáson kívül, a többi napra is kellemes időtöltésre tettek javaslatot. Osztatlan sikert aratott az etyeki borkóstoló a Rókusfalvy Pincében.

A részleteket Baluka Tamás üzletvezetővel beszéltem meg: hányan megyünk, mit kérünk, stb.

Azon a napon már reggel óta borús volt az ég, délutánra szemerkélni kezdett az eső. –Nem baj! Ez az időjárás éppen megfelelő a borkóstolásra. – nyugtázta a helyzetet Schmidt Mátyás, Budaörs díszpolgára, a németországi Honi Egyesület elnöke.

A nagyszámú vendégsereget a tulajdonos, Rókusfalvy Pál fogadta és köszöntötte az első pohár borral. Majd mindenki elhelyezkedett a fedett teraszon álló asztaloknál.

A budaörsiek közül többen a rossz emlékű kitelepítés előtt maguk is szőlőtermelők, boros gazdák voltak. A szőlőművelés sok családnak jelentett nem csak megélhetést, de meggazdagodást is. Hírneves fajta a csiri , megfelelő szakértelemmel tárolva tavaszig is elállt és jó áron értékesítették a pesti piacokon.

Térjünk vissza a borkóstolóra! Rókusfalvy úr elmondta szőlészete-pincészete történetét, azt is, hogy ő mindezt hobbyból, kedvtelésből, érdeklődésből csinálja. Apránként elsajátította a szaktudást és a meglévő hagyományokat figyelembe véve – az etyeki borkultúrának évszázados tradíciói vannak- telepítette éppen 10 éve az öt és fél hektáros szőlőültetvényét. Főleg sauvignon blanc, pinot noir, kevesebb olaszrizling fajta alkotja az ültetvényét.

A négy féle bor kóstolgatása közben a vendégek friss pogácsákkal alapozhattak.

- Nem is rossz! - mondták egy-egy korty után. Tudni kell ám, hogy ez budaörsi körökben már dicséretnek, elismerésnek számít!

Jó hangulatban szálltak fel a buszokra, amelyekkel hamarosan a Vendégfogadóhoz értek. Ott már várta őket a vacsora – sült kacsa, párolt káposztával.

Reméljük, hogy legközelebb újból ellátogatnak a Németországban élő budaörsiek Etyekre, mert a fogadtatás igazán magyaros volt.

Steinhauser

A cikket lejegyezte: Nagy Zsuzsa

---

Helyi termék, közös érdek, új életminőség

Ki ne vágyna napjainkban egészséges táplálékra, amikor szinte hétről-hétre fertőzött, egészségre káros élelmiszerekről olvashatunk, hallhatunk tv-ben, rádióban?

Egy hosszú távú program első lépéseként a helyi termelők, szolgáltatók, vállalkozások valamint a fogyasztók számára teremtettek fórumot a rendezők egy kistérségi konferencia megszervezésével Zsámbékon.

Budaörsről részt vettek a Civil Kerekasztal tagjai, mint érdeklődők, valamint Lechner Judit bio-gyógynövénykertész, mint előadó.

Informatív, hasznos előadások követték egymást. Szakemberektől kaphattunk választ kérdéseinkre. Olyan útbaigazításokat, amelyeket már hallottunk ugyan, de nem lehet eleget beszélni róluk. Ezeket főleg azok számára lenne jó eljuttatni, akik tehetnek valamit a közös ügy érdekében, illetve akik a helytelen vásárlási szokások rabjai.

Néhány megszívlelendő tanács: Mindig szezonális termékeket fogyasszunk, - a primőr gyakran tele van permetszerrel. Olyan terméket vásároljunk, amit 30-50 km-es körzetből szállítottak. (Gondoljunk csak az éretlenül leszedett, vegyszerekkel telepumpált külföldi gyümölcsökre.)

Eljutottunk a „helyi termék” fogalmáig. Mi is nevezhetünk helyi terméknek?

Helyi termék az, amit nem a világ másik feléből szállítanak, hagyományőrző portéka és nem tömegcikk; nem nagyipari selejtmunka a hipermarketből; élelmiszer, ami a helyi specialitás jellegét őrzi, kívánalom továbbá a tájfajták megőrzése, és még sorolhatnánk.

Biztató kezdeményezések már vannak. Már működik a Duna-Ipoly Zöldút, ezt a hálózatot szeretnék kiépíteni a Zsámbéki medence települései között, Budaörsöt is bekapcsolva. Hamarosan vásárolhatunk a különböző üzletekben, éttermekben a „zöldpolc”-ról és több helyen, több alkalommal rendeztek már helyi termékek vásárát – kóstolóval egybekötött gasztrofesztivált.

Két vállalkozó mesélte el sikertörténetét. Az egyik a töki pompos készítője, a másik az etyeki tej –hálózat létrehozója. Az ő cége árulja a környéken, így Budaörsön, több helyen is a frissen fejt tejet – sikeresen.

A vásárlók, érthető módon az olcsó termékeket keresik még az élelmiszerek között is, de a silány minőség egészségügyi kockázatokkal járhat.

Uniós előírások szerint a fogyasztónak joga van tudni, hogy mit tartalmaz az a termék, amit a család asztalára kíván tenni. Szakemberek azon dolgoznak, hogy jelöljék meg azt is, ha az élelmiszerben génmódosított összetevők vannak.

Ha a piacon az ismerős árustól veszem a zöldséget, gyümölcsöt, biztos lehetek abban, hogy friss, hogy betartotta a permetezési előírásokat, hogy nincsen benne tartósítószer.

A budaörsi piac helyzetéről már olvashattak a Napló előző számaiban. Egy piac létrehozásánál több szempontot kell figyelembe venni. Az mindenképpen méltatlan, hogy a híres budaörsi őszibarackot ilyen silány körülmények között kénytelenek árulni azok, akik még foglalkoznak vele.

Steinhauser
A cikket lejegyezte: Nagy Zsuzsa